Ez egy kép rólam:

A nem létező iBook hibás akkuja

Fri, 30 Nov 2007 10:13:19 +0100

A magyarországi Apple szerviz helyzetről lazán lehetne egy abszurd drámát írni. Az Almárium megjelenésével a színen javult persze a helyzet, de azok a kevésbé szerencsések, akik tavaly vásároltak gépet, a lassan kihunyó InterCas korhűnek aligha nevezhető szolgáltatásaira vannak utalva. Ez a képtelen történet egy iBook-ról szól, amit az Apple nem tart nyilván, így a szerviz elutasította a jogos akku csere igényt, a képviselet elnémult, és a viszonteladó fizetett…

A kicsit szenzációhajhász bevezető után a történet: tavaly az ősz közepén egy kedves barátomnak, aki nem bízott az első szériás MacBook modellekben, eladtam az utolsó raktáron lévő, bontatlan iBook G4 14" modellt. A termék magyarországi származású, magyar billentyűs, a dobozán még CEMEA felirat is van, igazolva, hogy célrégióba gyártott modellről van szó. A gép csodásan üzemelt, született róla a számla mellé garanciajegy is, csak hogy teljesen hivatalos legyen a dolog.

Már majdnem egy éves volt idén
augusztusban, amikor a kedves
ügyfél jelezte, hogy sajnos az akku
bizony nagyon-nagyon gyen-
gécske. Az Apple álláspontja,
hogy ha a garanciaidőben, de
még 300 ciklus alatt az akkumu-
látor az ígért teljesítmény és gyári
kapacitás 60%-a alá esik, akkor
az akku cserére jogosult. Az új
szerviz ilyenkor nem is kérdez,
nem próbál meg akadékoskodni,
hanem teszi a dolgát. A régi
szerviz, mint valami kommunista
állami csökevény, nem a
szolgáltatást, hanem a hatósági
jellegű fellépést, az ellenőrzést
teszi előtérbe, így nem elég a vásárlást igazoló számla, hanem garanciajegyet is kérnek az ügyféltől, és amíg ezt nem adja le, halogatják az alkatrész megrendelését - később a több hónap várakozásnál előszeretettel hivatkoznak egyébként erre a problémára. Hogy az említett cég hogyan képviselhette évekig az Apple márkát abban az országban, ahol a protokollt ugyanolyan komolyan veszik, mint nyugaton, talány, bár a kérdés megválaszolásáért nyilván senkinek nem kell a szomszédba menni…

Az ügyfélnél ezúttal számla és garanciajegy is volt, felkészítettem a dologra, nem akarta, hogy technikai részlet miatt csússzon el. De hiába.

A dolog ott indult, hogy a gép sorozatszáma nem szerepel az Apple adatbázisában. Nem világos, hogy ez miként lehetséges, talán 2006. őszén már gondolni sem akartak az iBookokra, mindenesetre a dobozon és a gépben lévő, tökéletesen egyező sorozatszámra az Apple azt a találatot adja, hogy No information found.

Hiba előfordulhat: van egy garanciajegy, egy számla, és az ügyfél rugalmasan le is tudja fényképezni az About This Mac ablakot, a gépben lévő sorszámot, és a dobozt is. Ilyenkor a hivatalos felek célja az lenne, hogy megoldják a dolgot az ügyfél irányába, hogy lehetőleg ne értesüljön a hibáról. Kellemetlenség, ha az Apple-lel kapcsolatban hiba merül fel.

Ehhez képest a szolgáltató válasza nem csak az, hogy az ügyfél viheti a fenébe a gépét, nincsen nyilvántartva, nem számít a számla, garanciajegy, nem cserélik ki az akkumulátorát, hanem egyúttal az is, hogy szerintük a hiba oka az, hogy a viszonteladó - konkrétan most én - nem hivatalosan az Apple magyarországi
képviseletét ellátó ITM CE Kft-től
szereztem be a számítógépet. Amellett,
hogy ez ugye hazugság, több okból is
aggályos: egy szerviz szolgáltató
hogyan jön ahhoz, hogy hitelrontást
hajtson végre? Egy olyan cég, aki
évek óta Apple-lel foglalkozik, nincs
tisztában azzal, hogy a magyar
billentyűvel szerelt, egyedi típus-
számú gépeket máshonnan nem,
csak az ITM CE Kft-től lehet
beszerezni?

Kapcsolatba léptem az ügy kapcsán
az említett céggel, hogy mielőbb
megoldódjon a probléma. Természe-
tesen erre nem került sor, de olyan
szinten nem, hogy sem az InterCas-tól,
sem az ITM CE Kft-től nem érkezett
válasz az ügy kapcsán. A gép közben
kifutott a garanciából is, tehát további
szerencsétlenkedés les a megoldással.
Az ügyfélnek vásároltam egy teljesen
új akkumulátort, ami ugye nem az én
kötelességem lenne, de ez a magyar
módszer…

Másfél éve írtam, hogy sokat kell még tanulnia a hazai Apple-nek arról, hogy mit jelent: "szolgáltatni" - sajnos a másfél év alatt ezen a téren kevés előrelépés történt. Ami a legrosszabb, hogy a probléma megoldásba a szolgáltató mindig be akarja vonni az ügyfelet, mintha rá akarná hárítani a saját problémáját. Ez egy szerencsétlen és buta gyakorlat. A munkánk része az is, hogy azt a látszatot keltsük, hogy a háttérben semmi gond nincsen. Tény, hogy ilyen cégekkel a hátterünkben ez nehéz. Ennek ellenére szerintem kerülendő lenne az ehhez hasonlatos esetekben a felvázolt eljárás.

Az ügyfél szerencsére egy jó barátom, akinek van valamiféle rálátása a dolgokra, és mivel személyesen jelen volt, amikor a magyar raktárról kikerült a gép, nem hitt a rágalommá duzzadó ostoba kifogásoknak. A hétvégén már új akkuval várja, hogy mi kerekedik ki az egyszerű rutin garanciás ügyintézésnek indult dologból, amit úgy tűnik, botrány mentesen képtelenség elintézni…

Napos szerda mézzel.

Wed, 28 Nov 2007 22:05:31 +0100

A szerda mozgalmas volt. Tegnap este furán éreztem magam. Valami eldöntöttnek tűnt a fejemben, és ez felszabadító, megkönnyebbülést jelentő érzés. Persze már jó ideje úgy ébredek fel, hogy igazából tét nélküliek a napok, igazából az is mindegy, hogy felébredek-e vagy sem, de a mai egy szép délelőtt volt, úgyhogy valamilyen szinten érdemes volt. Ma több dolgot voltam hivatott hatékonyan elintézni. Szokott olyan lenni, hogy árajánlatot kell küldeni valakinek, és mindezt nem elég e-mailben, hanem postán kell. Az árajánlatokról tudni kell, hogy a kereskedők többsége utál ilyeneket írni: egyrészt ott van a weboldalon minden ár, a számológép meg alap tartozéka minden számítógépnek, másrészt az árajánlat kérések 98%-ából nem lesz vásárlás. Csomószor azért kérnek az emberek árajánlatot, hogy azt odatolhassák más viszonteladók orra alá, és ezzel jobb árakat sajtolhassanak ki. Velem is történt ilyen, el is hajtottam a búsba az embert, azóta is fúj rám minden fórumon… Szóval jó emlékek vannak az árajánlatokról. :)

A mai nap egyik fő feladata a méz beszerzés volt. Elfogyott megint a méz, és méz nélkül a kávék borzasztóak. Vettem hát. Füzesabonyba utaztam le érte, termelőhöz, egy MÁV-os jegyvizsgálóhoz, akit csak Fitnesz Kapitánynak hívunk, mert korábban birkózott, és messze a legjobb erőben lévő kapitány a régióban. Mióta megszületett a lánya, két munkahelyen dolgozik egyszerre, mivel egy fizetésből nem élnének meg… komoly. Jó volt a délelőtti napsütésben levonatozni. Behunytam a szemem, és élveztem a simogató napfényt.

A hazafelé út izgalmasabb volt, mivel a hátamon 10 kiló mézzel nem volt olyan egyszerű mozogni… Némi erőt igényelt a dolog. Ráadásul fel kellett vennem egy rossz MacBookot egy egri ügyféltől, akinek így megkésve jött elő a random shut down probléma. A dolog érdekessége még, hogy az utóbbi héten három teljesen különböző felhasználó jelezte ugyanezt a hibát: friss firmware mellett kikapcsol a gép, mint egy éve. Persze garancia már egyikre sincsen. Úgyhogy lehet harcolnom. Nem fogom annyiban hagyni a dolgot. Szívem szerint visszaadnám az Apple-nek, hogy "köszönjük szépen, ebből nem annyira kérek, adják vissza a pénzem, és majd eldöntöm, hogy milyen Mac-et veszek az árából", de persze erre nincsen mód. Mindenesetre nem engedem, hogy a dologból anyagi kára származzon az ügyfélnek, mert ez bizony az Apple hibája. Szerintem a firmware frissítés csak valami tűzoltás volt, hogy ne kelljen több százezer alaplapot kicserélni, de idővel szépen felélednek a hibák. Valami biztos elhasználódik az alaplapon, és ez előidézi az eredeti jelenséget: a gép váratlanul kikapcsol.

A MacBook felvétel után egy kávézás volt betervezve: hétköznap kora délután kevesen vannak a kávézóban, és szeretek olyan helyen ülni, ahol kevesen vannak: a felszolgáló szinte minden figyelme rám összpontosul, gyors és kellemes a kiszolgálás. Botonddal lett volna találkozóm, de ő némi késéssel tudott csak csatlakozni. Telefonálgattam, üzletet szerveztem, mint valami fontos ember - kávé mellett. :)

Hazafelé összefutottam egy volt csajommal. Tizenhét évesen tetszett meg, az a fajta lány, aki ha szeretik olyan, mint egy kutyakölyök - mindig vidám, mosolygós, odabújós, és hatványozottan viszonozza a szeretetet. A kereskedelmi szki-be járt, vagyis alig van közös vonásunk, és teljesen más világot képviseltünk, de akkor nagyon egymásra voltunk indulva. (Akkoriban volt festett szőke tüske hajam. Akkoriban még több volt, nem a mostani 14 szál.) A régi szerelmeknek két kategóriája van: akivel volt szex is, általában nagyon örülünk egymásnak, és azokkal kedves vagyok, elvégre kialakult valami olyan, ami azért jelez valami köteléket köztünk. Akivel nem volt, azokkal általában nem annyira erőltetem a kapcsolatot, mivel ez teremt egyfajta alap feszültséget, elvégre ki szereti, ha a kudarcaira emlékeztetik? Azért annak örülök, hogy 6 éve jártunk, mert akkor sokkal jobban nézett ki a leány. Az pedig külön élmény volt, hogy emlékezett bizonyos dolgaimra, amiket már én is elfelejtettem magamról… :) Kedves lány. És értékelte a humorérzékemet, ami szerinte a régi. Hát nem tudom… :) Vannak olyan lányok, akik képtelenek bántót mondani, egész egyszerűen szerethetők. Ez úgy tetszett most is. Semmi komolyról nem beszélgettünk, ráadásul éppen a pasiját várta, de már-már úgy éreztem, hogy volt a világban olyan lány, akinek jelentettem valamit, és ez egy kellemes érzés volt így a hideg késő őszi napon.

Valami jelre vártam egész nap… Hazafelé egy hölgy újságjába láttam bele, amiben a horoszkóp azt írta, hogy a Rák ezen a héten nagyon sokat tanulhat a konfliktuskezelésről, és nem megoldás, hogy megsértődik és elfordul. Micsoda bölcsesség. Igen, a Rákok ilyenek, megsértődnek, és inkább bezárják maguk mögött az ajtót még akkor is, ha ezzel saját magukat kínozzák is, de nem hajlandóak addig megbocsátani, amíg a másik nem esedezik utánuk, vagy töri be az ajtót… Nem olyan nagy szám horoszkópot írni, az biztos. Lemondó hangulatom volt. Ezen egyvalaki tudna változtatni, aki nem fog ezen változtatni, úgyhogy más megoldást kell keresnem. De nem sietek a keresgéléssel. A munkára koncentrálok, de közben azért bízok abban, hogy váratlanul elgázol egy kamion vagy a fejemre esik egy tégla, és tartósan megoldódnak a lelki problémáim. :) A humorom a régi?…

Este egy régi barátommal, Brúnóval találkoztam, aki gitározott nekem egy sort… Vett egy remek új gitárt, és fergetegesen jól játszik. Beszélgettünk az élet nagy és komoly dolgairól… :) Bár este volt már, de azért egy kávé belefért a keretbe, hadd legyen jó a szivünknek. Remek dolog hangszeren játszani. Tavasszal már majdnem teljesen el tudtam játszani a My Immortalt. Zsófi volt az inspiráció, és gondoltam eljátszom neki egyszer. Persze tudom, hogy utálja az Evanescence-t, ahogy szerintem mindenki, aki 2006. őszén bejött a boltba hozzám… :)

Nem értettem, hogy miért látogat meg egy barát. Abszolút nem vagyok szórakoztató társaság mostanában, gyömbért sem tartok már itthon, mióta kifutott az Elnök emberei (ott mindig gyömbért ittak, és ezt a szokást én is felvettem akkoriban), ráadásul hallgatóságnak is pocsék vagyok… Semmi kitörő lelkesedés, vagy ilyesmi. Biztosan van egy ilyen velejárója a barátságnak, hogy gyenge pillanatokban is meglátogatjuk a másikat. Legalább hallottam egy jó kis gitárjátékot.

Mr. Bognárral beszélgetve jutottam el oda, hogy senki nem tud meggyőzni semmiről. Egy akaratos köcsög vagyok, aki csak a saját feje után megy. Kicsit primitív is vagyok, mert nem vagyok hajlandó kopogtatni, és megvárni amíg beengednek, hanem a falon át török be, és utána még én háborgok, amiért ki akarnak dobni. Kellene egy olyan hét, amikor nem kell döntéseket hoznom. Hagynám, hogy mások döntsenek helyettem. Olyan könnyű lenne.

Este még írtam egy-két cikket. Felhívott egy lány, aki MacBookot szeretne. Most lett meg a pénze. Pár hónapja járt benn nálam, érdeklődött, grafikusként dolgozik, és kedvesnek tűnt, aztán sosem jelentkezett újra. De most mégis. Még arról is tudott, hogy elköltöztünk. Kedves. Az ügyfelek motiváló hatásúak. És mindig a lányok hozzák meg a megoldásokat… :)

Pesszimista kedd este.

Wed, 28 Nov 2007 00:17:21 +0100

Kedd este picit beleuntam az árajánlat írásba, és régebbi írásaimat olvastam. Abból a szempontból jó dolog, hogy folyton írogatok, hogy néha visszaolvashatom a saját korábbi szavaimat. Még tizenkilenc évesen írtam egy hosszas gondolatsort arról, hogy mennyire ostoba dolog a pesszimizmus… :) Inkább véltem reálisnak a látásmódomat akkoriban, és úgy gondoltam, hogy ez teljesen jó. Van a dologban valami, most mégis inkább pesszimista vagyok.

Sosem aggódtam az üzlet miatt. Mindig túlélő típus voltam, mindig volt valami motivációm, és valahogy mindig jól csináltam. Még januárban mondta Zsófi, hogy pocsék év lesz 2007. Mivel ő is Rák, a megérzései sosem csalnak. Így huszonöt éves fejjel be kell látnom, hogy a Rákok egész egyszerűen ráéreznek dolgokra. A legrosszabb sejtés, amit nem akarunk, hogy igaz legyen, mindig bejön. De legalább fel tudunk rá készülni, mert annyira akarjuk, hogy ne legyen igaz, hogy végül nem ér meglepetésként, megszokjuk. Nagyjából ennyiben ki is merül a Rák csillagjegy minden előnye, egyébként borzalmas ilyen túl érzelmes, őszinte, olykor érzelgős, túl sokat gondolkodó, ostobán szerelmes csillagjegynek lenni. Ha választanom kellene, akkor inkább lennék valami tavaszi csillagjegy, ők mindent olyan könnyen vesznek…

Mint ismeretes, nemrégiben lezajlott a sikeres költözködés. Remek helyre költöztünk, minden ügyfél örül, mindenki méltóbbnak érzi az általunk képviselt márkákhoz. Szereztem egy remek új kollégát, aki mindenhez ért, és még eladási készsége is van. Látszólag minden rendben, tovább folytatódhatna a növekedés. Jött a hír az Apple hazai képviseletének fenyegetéséről, ami a költözés másnapján sokkoló hatású volt. Körülbelül négyféle megoldást találtam ki arra, hogy megtartsuk a helyet. Nem vagyok kiemelkedően okos ember, de bármelyik dühös idiótánál sokkal okosabb vagyok, és kíméletlen logikai csavarokkal még tovább tudom fokozni a dühüket, miközben elérem, amit akarok. Ez most sem volt másképp. Nem lett volna nehéz a dolog.

Aztán jöttek az új fejlemények…

Mr. Massimo nem szólhat bele abba, hogy én hová költözök, hiszen ilyesmi nincsen a viszonteladói szerződésemben. Megteheti azonban, hogy felbontja a szerződést a szervizzel, ha úgy látja, hogy azt valami kereskedelmi összefonódás árnyékolja be. Az a tény, hogy egy viszonteladó van a szerviz közelében, eléggé aggodalmas volt a számára. Mert a viszonteladók nem támogatják az ügyfeleiket, hanem beküldik őket a szervizbe, ha valami gondjuk van. És ilyenkor fennáll a veszélye, hogy a műszaki hiba miatt amúgy is dühös vevő viszonteladót vált.

2007. január 3-án kaptak a viszonteladók egy körlevelet, miszerint az Almárium csak szerviz, nem folytat kereskedelmi tevékenységet. Ez a Mr. Massimo-tól jött levél természetesen hazugság volt, csak régi ügyfeleket, csak kicsiben, de azért mégis folytat. Az Almárium becsületes cég, végzik a dolgukat, mint szerviz, nem küldik be saját magukhoz a szervizes ügyfeleket, nem említenek konkrét viszonteladókat, ha valaki eladót keres, hanem azt mondják, hogy az Apple.hu-n fenn van a viszonteladói lista. (Igen, azon az oldalon, ahol a MacBolt.hu címe Egerben van, és a webcím nem működik, mert véletlenül bekerült egy szóköz a hivatkozásba…)

Mit is lehet ilyenkor tenni? Az én álláspontom az, hogy senki ne ugasson bele, hogy én hová költözök, mindenki bekaphatja, stb. Az Almárium álláspontja, hogy őket abszolút nem zavarja a dolog, viszont nem akarnak maguknak kellemetlenséget. Az ITM CE Kft álláspontját nehéz volna leírni, mert Mr. Massimo mindhárom résztvevőnek teljesen mást mondott: mást adott elő nekem, a bérbeadó csajnak és az Almáriumnak is.

Több nap nyomozás után aztán kiderült, hogy mi is a helyzet: ultimátum hangzott el, de nem csak az én irányomba. Mr. Massimo azon a keddi délutánon azzal fenyegette meg az Almáriumot, hogy felbontja a szerviz szolgáltatói szerződésüket, amennyiben nem lépnek valamit. Egyetlen lehetőségük az volt, hogy kereskedelmi tevékenységükre hivatkozva megtámadják a friss szerződésemet, amely értelmében a kiváló szép fényes boltot kibéreltem. Ezek a tényezők engem nem befolyásolnának, mert nekem van egy jegyzőkönyv és egy bevételi pénztárbizonylat a kezemben, a jegyzőkönyv értelmében 2008. december 31-ig kivettem a helyet.

Ennyit rólam. De nem minden rólam szól. Ultimátumot kapott az Almárium is. Hogy ez mennyire komoly? Nyilván nem az. Nyilvánvalóan nem fog szerződést bontani az ITM az első normális magyar Apple szervizzel, pláne nem ilyen hirtelenséggel. Olyan ember nem vállalja be az all-int, aki nem tud jól blöffölni… Az előző átállás is hónapokig készült elő, most a decemberi pörgésben nem ezzel fognak foglalkozni. De ezzel a helyzet még nem oldódik meg. Nem szeretnék kellemetlenséget okozni a szerviznek sem. Tudom, nem lehet mindenkinek megfelelni, de sok függ attól, hogy hogyan állunk a partnereinkhez. Miért hoznék kellemetlen helyzetbe egy olyan partnert, aki korrekt módon állt hozzá a viszonyunkhoz, és aki teszi a dolgát nap mint nap? A saját érdekemben biztosan nem. De ez a kérdés rég nem a saját érdekemről szól. A saját érdekem az lett volna 2007. nyarán, hogy fogjam a pénzemet, és hagyjam másra az egészet, élvezzem a fiatalság még megmaradt napjait, és ne szenvedjem végig az áru nélküli őszt, és ezt a mostani ökörséget. Élvezek eladni, még mindig örömet okoz egy-egy kedves új ügyfelet megismerni, de az ITM-mel tárgyalni, a groteszk raktárkészlet miatt tartani a hátam vevők előtt, és magyarázni a megmagyarázhatatlant terhes nekem.

A költözés, az új hely, az új kolléga mind-mind az ügyfelek érdekeit szolgálták. A szerviz közelsége, a parkolás, a nagyobb tér minőségi fejlődés volt. Hagyjam itt a helyet azért, mert egyvalaki a rosszallását fejezte ki totál idióta indokokkal? A bizalmukat meghitelező ügyfeleimet kellene a háttérbe szorítani azért, hogy más érdekeknek megfeleljek? Ezt senki sem gondolhatja komolyan. Ilyen kérésre egy válasz létezik, és az durván elutasító.

Mit lehet akkor tenni? Mi lesz a megoldás?

Nem vagyok optimista. De ha reálisan próbálom nézni a helyzetet, akkor sincs okom bizakodásra.

Egy valamit tudni kell erről a helyzetről, és a hasonlókról: a mesterségesen gerjesztett feszültség segít a megosztottság fenntartásában. Hányan kérdezik, hogy miért nem fognak össze a hazai viszonteladók, és lépnek fel egységesen az Apple irányába, és teszik jobbá a hazai vásárlók helyzetét. Hogy miért nem? Mert ügyesen tartanak megosztva bennünket. Nem új találmányról van szó. Ez az egész balhé sem szól másról, csak és kizárólag erről. De a dolog működik. Az Almalap hat viszonteladót megkérdezett, és mind a hatan morális fogalmakat harsogtak. Megosztva senki sem erős, és egy kis csoport képes uralni egy sokkal nagyobb csoportot. (Szerintem a hat viszonteladóból legalább öt akkor hallott először a költözésről, és kb. négy akkor hallott először rólam is… De hát a média dolga Magyarországon ez.)

Persze lehet, hogy csak túl fáradt vagyok. Vagy kellene valaki, aki lány, és aki megoldást jelentene minden gondolatomra. Nélkülem sem lenne sokkal szürkébb a piac. Valaki hamar átvenné a megüresedett helyet. Hat év alatti legnagyobb érdemem egy "ráköltözés", erre bárki képes.

Édes vasárnap reggel…

Sun, 25 Nov 2007 13:11:41 +0100

Van egyfajta varázsa annak, amikor az ember hajnalig dolgozik, és utána alhat egy jót, és senki nem zargatja. Persze jó lenne ilyenkor csaj mellett ébredni, akinek jó illatú a haja és finom az arcbőre, de van helyette Nescafé, az majd jól megédesíti a reggelt. Fura volt a vasárnap reggel, mert olyan köd volt, hogy gyakorlatilag 15 méternél nem lehetett tovább látni. Szeretem néha az ilyen időjárást. Ad egyfajta bezártság érzetet. Szeretek néha bezárkózni, általában hétvégeken nyílik erre lehetőség, és ehhez kiváló a takaró és komor köd.

A reggel zenével az igazi, el is indítottam az iTunes-t, ami egyszer csak letöltési aktivitást mutatott. Egy Almalap podcast töltődött le, amit meg is hallgattam. A sok iStyle és Starking reklám dömpingjében mindig vágytam rá, hogy egyszer majd jól bekerülök az Almalap podcastba, de még a magyar angol szótárról is az derült ki, hogy az "egeronline" csinálta, úgyhogy sokáig várnom kellett a lehetőségre. Természetesen a média olyan, hogy a negatív dolgokra mindig jobban odafigyel, és az a tény, hogy az ügyfeleimet a márkához méltóbb helyen szolgálom ki olyan helyen, aminek a környékén sincs Apple bolt, egy etikailag kifogásolható dolog, így rögtön, életemben először említésre kerültem! Hat év Apple terjesztés után azért ez már valami! :)

A dolog több okból is fura, bár ismét alátámasztja azt a döntést, hogy
eredeti terveimmel ellentétben nem lettem pár éve hivatásos újságíró.
Az Almalap megkérdezett több viszonteladót, akik kifogásolják a
döntést. Én megkérdeztem több, nálam sokkal okosabb embert, akik
első kézből azért találták nevetségesnek a dolgot, mert mi köze
bárkinek ahhoz, hogy én hova költözök. Amíg az nem az Andrássy út 6.,
addig mi az aggodalom tárgya… Nyilván ennél árnyaltabb vélemé-
nyekre voltam kíváncsi, de komoly üzletemberek sem látták annak
a realitását, hogy a szerviz mellett majd drámaian megugranak az
eladásaim. Az egyik ügyfelem szerint kimondottan negatív is lehet
a dolog, mert akinek a szervizbe kell rohangálnia, az éppen kiábrándul
a márkából, és tuti nem fog betérni vásárolni, amikor szétveti az ideg, hogy még mindig nem jött meg a csere akkumulátora vagy repedezik a cserélt MacBook burkolata is…

Igazából én az elején sem értettem a problémát, bár mindenki azzal jött, hogy "nem rossz húzás, de etikátlan." Engem nem érdekel a többi viszonteladó ügyfele. Komolyan. Ha elégedetlenek, és máshová térnek be, annak nem én vagyok az oka, hanem az, hogy más viszonteladó nem végzi jól a munkáját. Ami nekem fontos, hogy kényelmesen és olcsón tudjanak parkolni az ügyfelek, és ne forduljon elő az a sok kínos incidens, amikor egy-egy elnyúlt vásárlás miatt megbírságolják a vevőt, míg a boltomban van. Ez számomra volt kellemetlen, pedig ugye én nem tudom, meddig szól a parkolójegy… Sok alkalommal nem volt idő megbeszélni dolgokat, mert nem volt szabad parkoló, és az úton kellett vészvillogóval megállni az ügyfélnek a régi helyen, ami szintén ultragáz.

A másik dolog valóban a szerviz közelsége, de ez megint csak nem üzleti előny okán, hanem kényelmi szempontból. Én nem az a fajta viszonteladó vagyok, aki elhajtja az ügyfelét, hogy menjen be a szervizbe, ha elromlott a gépe. Sokszor volt már olyan, hogy két perc alatt megoldottam én is a hibát, akkor meg minek a szervizt terhelni vele? Mivel mindig én hordom át a hibás dolgokat, tény, hogy kényelmesebb nekem, ha a szerviz két ajtónyira, és nem két utcányira van. Arról nem beszélve, hogy Mac minit is könnyebb úgy eladni, ha nem kell rögtön egy órát bénázni azzal, hogy átjuttatom a szervizbe, megvárom a RAM bővítést, visszaviszem a boltba, hanem gyakorlatilag percek alatt megvan a RAM bővítést.

És ugye megint csak ott a hibastatisztika. Az Almáriumhoz kb. a hazai eladások 20%-a tartozik. A meghibásodási arány 1,5%. Ha minden viszonteladó - köztük én is - hanyag, és elhajtja az ügyfeleit a szervizbe, akkor a hiba arány alapján az összes hazai eladás 0,003%-a, ezerből három termék kerül vissza az Almáriumba.
(Természetesen ezek közül sokat a
viszonteladók hoznak vissza, és nem
a vevők, de pesszimistán számoltam.
A gyári hibás termékeket már meg sem
említem, amit tuti a viszonteladó hoz
vissza.)

Szóval a súlyos etikai kérdések igencsak
alaposak… A vevők tudniillik biztosan
primitív lények, és ha valahol alma logót
látnak, akkor kényszert éreznek, hogy
kinyissák a tárcájukat, és nem fognak
tudatosan ahhoz a viszonteladóhoz járni,
akivel elégedettek… (Szerintem inkább
ez a megközelítés lép át bizonyos etikai
határokat a támadók részéről, és
számomra kicsit úgy tűnik, mintha többen
nem tartanák elég érettnek az ügyfeleiket…)

Vicces, hogy az Almalap azt mondja, hogy nem lehet erőből megoldani a problémát. Bár a hét halál kimerítő volt, még élénken él bennem a kedd, amikor gyakorlatilag minimális alvás után folytattuk a pakolást, és jött a hívás Mr. Massimotól, hogy húzzunk innen a picsába most azonnal. Tényleg a magasan iskolázottság és a megoldás keresés hangulatát árasztotta a beszélgetés. Nekem kézenfekvőbb persze ez a stílus. Az ilyenekből erőt tudok meríteni arra, hogy én is ugyanígy kommunikáljak és viselkedjek. Kérdés persze továbbra is az, hogy van-e értelme felfújni egy olyan problémát, ami jobban megvizsgálva azért nem olyan komoly probléma… De a hazai Apple élet legfontosabb kérdése az, hogy én, az összes forgalom Mr. Massimo szerint alig 1%-át produkáló kicsi viszonteladó hová költözök.

De legalább foglalkozott velem kicsit az Almalap podcast… :)

Szombat: iBook, 3G és kávék…

Sat, 24 Nov 2007 23:38:54 +0100

Szeretem az éjszakákat. Titokban lehet megnyújtani a napot. Amikor már mindenki alszik, én még mindig tudok valamit csinálni, és másnap az emberek meglepve tapasztalják, hogy mi mindenre van időm… :) Egyszer Timikével beszélgettünk a MacBolt.hu-ról, és amikor még nem találkoztunk, azt hitte, hogy a lapot sok-sok ember csinálja, és ez egy nagy cég, aminek én csak az alkalmazottja vagyok, mert annyira sok dolog volt fenn az oldalon, hogy azt nem tudta egy emberhez társítani. Erre mindig lelkesen emlékszem vissza. :)

A hátránya a dolognak az, hogy nappal eléggé fáradt vagyok, és csak délutánra éledek
fel. Ma korán kellett ébrednem, mert volt némi dolgom a postán, és egyéb nem kellemes elfoglaltságaim is adódtak. Az egyik ilyen Bence iBook G3-asának az életre keltése volt.
A gép a múlt héten elhalt, mert 10.4-ről rögtön 10.4.11-re frissítettem - gondolván, az
Apple nem ad ki úgy frissítést, hogy az megöli a rendszert. Persze volt rajta magyarítás is,
amit letöröltem ugyan, de valami mégis
bakavart… További gondot jelentett, hogy
gyakran kérnek tőlem kölcsön Mac OS X
telepítő lemezeket emberek, és sokkal rit-
kábban adják vissza. Tigrisből volt legalább
kilenc telepítőm, mivel az Apple küldött fej-
lesztői változatokat és a véglegesből is párat,
ráadásul frissítő csomag is maradt. Bármelyik
jó lett volna, de egy sem volt a dobozban…
Nem szabad szoftvert kölcsönadni, ez alap-
vető tanulság.

A keresés eredménye az lett, hogy találtam
egy Mac OS X "Tiger" Server változatot, ami
így eléggé abszurddá tette a dolgot: egy
harmatgyenge iBook G3 Mac OS X Servert
futtat. :)

A dolog amúgy nem ment simán, de rutinos voltam, úgyhogy végeredményben nem veszett el semmilyen adat, és persze minden szerver szolgáltatást kikapcsoltam, így csak a LoginWindow-n látszik, hogy nem a normál Mac OS X fut. Az első frissítés után bizakodni kezdtem, mert minden rendben lefutott, aztán a restart gomb lenyomásakor egy elegáns kernel panic jelent meg a képernyőn… :) Kikapcsoltam a gépet, de a következő indításnál rendben elindult. Úgy tűnik, az Apple nem annyira tesztelte, milyen is az, amikor 10.4-ről rögtön 10.4.11-re frissít valaki…

Majdhogynem ezzel telt a délutánom, úgyhogy
beterveztem egy jó kis kávézást, hogy a hangulat
fokozódjon. A Harmos ilyenkor csak 19 óráig van
nyitva, szóval negyed hétkor már eléggé zárás
irányába konyuló a légkör, de ez cseppet sem
zavart minket. Amikor Bence széke kicsit nyikor-
gott a padlón, rögtön ugrottak a felszolgálók,
várva, hogy fizetünk és elmegyünk végre… :)
Persze nem így történt. Élvezve a menő 3G
internetet internet alapon néztünk meg bizonyos
dolgokat.

Az este ködös volt, kisétáltunk a vasútállomásra -
ilyenkor praktikussági okokból meg szoktam venni
a vonatjegyeket hétfőre-keddre. Hazafelé pedig
vonattal mentünk, hogy fokozzuk az Eger-Szilvás-
várad vonal forgalmát. A szombat este szerintem
a hazai vasút legkisebb forgalmú időszaka lehet -
bár a szombat önmagában is általában gyenge.

Itthon egy új filmet néztem meg, amit az iTunes-ból töltöttem le. A Purple Violets című alkotás Ed Burns új filmje. A független filmesnek már az arckifejezése átadja azt a hangulatot, amit a filmjei árasztanak. Ez a film egy olyan témát dolgoz fel, amitől három éve még eret vágtam volna: amikor szerelmek elválnak a csaj hülyeségéből, és később, öregebben újra találkoznak, és kiderül, hogy tulajdonképpen végig szerették egymást. Ez a gondolat számomra annyira öldöklő volt, mégpedig az elvesztegetett idő miatt. Sajnos én ilyen elvetemült állat vagyok, hogy minden percet elvesztegetettnek érzek, amit nem a szerelmemmel töltök, és az életemben viszonylag sokszor történt az, hogy elhagytak csajok azért, mert túlságosan szerettem őket. (Idióta indok, de tipikus.) A legelső alkalommal annyira féltem ettől. Amikor Viviennel elváltunk egymástól, eleinte azt akartam, hogy visszajöjjön nagyon hamar, de aztán azt kívántam, hogy tűnjön el örökre az életemből.
Rendesen rettegtem attól, hogy majd 32 éves
koromban egyszer csak megjelenik, és azt
mondja, hogy tulajdonképpen hülye volt, hogy
elhagyott, és mindvégig szeretett. Egy ilyentől
komolyan megőrülnék. Maga a tudat, hogy
elvesztegettünk annyi évet, őrületbe kergetne.
Szeretném látni a szerelmemet, amint fiatal
és lelkes és célokat dédelget. Nem egy félig
kiégett, már láthatóan öregedő, az élettől pi-
cit megfáradt, középkorúságba hajló valakire
szeretnék rátalálni. Alapvetően ez volt az oka
annak, hogy mindig izoláltam az elbukott
csajokat az életemből. A többség ebbe beletörődött, és elkönyvelt idióta tapintatlan gyökérnek, vagy csak egyszerűen nem kíváncsi rám. (Többek között emiatt sem váltott ki olyan érzelmi reakciót a film, mint mondjuk 3 éve. Ma már rájöttem, hogy senki nem fogja azt mondani, hogy tulajdonképpen szeretett, csak ez és az…) Voltak, akik nem törődtek bele az izolációba a volt szerelmek közül, például Orsi személyesen felkeresett - nagyjából ez volt az utolsó meglepetés, amit egy csaj okozott az életemben. Azt sosem értettem meg, hogy mi volt a célja ezzel, mert gyakorlatilag semmi sem változott meg közöttünk, talán csak mindketten gátlásosabbá váltunk a múlt miatt, és technikailag nem is tudnám definiálni a kapcsolatunkat, de ez már talán nem is számít. Nem hiszek a második felvonásokban.

Ed Burns viszont nem lihegi túl ezt a témát, és nem próbál meg magyarázni. Ez utóbbi különösen tetszik. Nem tudjuk meg, hogy a csajok miért mondanak nemet, miért törnek szíveket, egyszerűen csak így van. Cserébe elérhetünk rengeteg szakmai sikert, aminek egyedül sohasem fogunk örülni, de legalább van drága házunk.

Az egyik legkacagtatóbb poén ezzel kapcsolatos egyébként, amikor a gazdag Ed Burns-t újból randira hívja a régi szerelme… De persze nem akarom lelőni a poént. Mindenesetre a humorral rendelkező nő, mint jellem, ritka és érdekes színfolt. :)

A filmet az iTunes-ban mutatták be csak, egyelőre csak onnan vásárolható meg. Ed Burns egyébként Mac alapú rendező, és minden filmjében színészként is jelen van, így itt is jól menő ügyvédet alakít, aki legjobb barátjának a könyv sikereiből gazdagodott meg, és ifjúkori szerelme jár a gondolatai középpontjában. A film vége
persze happy end, de nem bárgyú,
kiszámítható úton jutunk el ide. Az emberi
reakciók nem tipikus filmes reakciók, hanem
valóban emberiek. Például a Burns által
megformált alak képes felállni, és otthagyni
a nőt, amikor az felbosszantja, miközben
csak arra vágyott, hogy együtt legyenek. A
külső szemlélőnek persze roppant egysze-
rűnek tűnik a dolog, de a filmben az a fajta
igazi emberi bénázás rajzolódik ki, amit
minden érzésekre képes lény elkövet az
életében, és amit még akkor is jogosnak
vélünk, amikor minden egyértelműen
kifejezi, hogy csak hiú ostobaság.

A filmesek is imádni fogják a művet, szakmailag szerintem gyöngyszem. A képi világ, a beállítások, a vágás, a díszletek és a zene is egy rendező zseni kézjegyeit viselik magukon. Az őszi táj fergeteges hátteret jelent, a fények barátságosak. Az egyik kedvenc operatőri megoldás, amikor Patti a jól eltöltött hétvége után hazamegy, és egy elmosódott korláttal az előtérben a kamera az ablaküvegen keresztül ráközelít. Isteni megoldás, és briliánsan mutat a képernyőn. (Final Cut Studio-ban vágták egyébként.)
http://phobos.apple.com/WebObjects/MZStore.woa/wa/viewMovie?id=267924264&s=143441

Az este hangulatához feltétlenül ajánlanom kell egy muzsikát, ami szintén új felfedezés az iTunes Boltban: Elle et moi a Lemongrasstól.
http://phobos.apple.com/WebObjects/MZStore.woa/wa/viewAlbum?playlistId=215152853&s=143441&i=215152888

Na és persze a vásárláshoz elkelhet egy iTunes kártya: http://www.macmagazin.hu/ituneskartya/

Apple bolt vidéken.

Sat, 24 Nov 2007 01:09:29 +0100

A napokban került szóba a vidéki Apple boltok témaköre egy beszélgetés során, és hosszasan gondolkodóba estem arra vonatkozóan, hogy mennyire van alapja annak, hogy csak a fővárosban képesek megélni az Apple boltok. Tény, hogy több és több bolt nyílik a fővárosban, miközben a vidék valamelyest elhanyagolódik, vagy éppen alig van életképes vidéki Apple bolt.

A dolog egyébként olyannyira elmélyült, hogy konkrétan szóba került egy ismerőssel egy Apple bolt nyitása egy olyan vidéki városban, ahol nincsen ilyen jellegű üzlet, de ez még csak a távolabbi jövő, szóval nem akarok elébe menni semminek.

Miért is életképtelen sok vidéki Apple bolt, és miért kopnak ki évek után a köztudatból?

Az első számú probléma szerintem az árukészlet hiánya. Rengetegen hivatkoznak arra, hogy azért nem vásárolnak egy adott város úgymond hivatalos boltjában, mert nincsen áru, csak a következő 1-2 napra lesz, vagy éppen előre ki kell fizetni a gépet, és csak utána hozzák el…

A másik probléma az ismertség hiánya. Ez kétrétű probléma: egyrészt ha nem ismerik a boltot, akkor elkönyvelik, hogy nincsen a városban, és elmennek máshová - tipikusan Budapestre. Másrészt ha nem ismerik a boltot, nem hallottak róla, de van olyan fővárosi bolt, aminek elég tőkéje van az ismertségre, akkor a fővárosi boltban vásárolnak inkább. (Garanciás gondnál vagy technikai támogatásnál persze jól jön a helyi bolt, de vásárláskor sokszor inkább a hype-olt üzlet a nyerő.)

Ezek általában megoldható problémák: az ismertté tevésre jó lehet az internet, pláne egy ismertebb weblap. Ha nem is országos az eladási tevékenység, mégis jó lehet, ha egy már ismert bolttal karöltve születik meg az új üzlet. Ha például én nyitnék boltot mondjuk Győrben, akkor nyilván szétreklámoznám a MacBolt.hu-n a dolgot, illetve lenne egy külön győri oldal helyi jelentőségű dolgokkal, a helyi internet szolgáltatók beállítási ismereteivel műszaki támogatásként, stb.

A raktárkészlet témaköre szintén kezelhető így. Furcsa dolog egyébként ez a raktárkészlet problematika, mert mikor nagyobb vidéki partnerekkel dolgozok, akár hosszabb bizományos képletre sem kívánnak raktáron tartani. Ez azért nagyon kínos, mert ha bemegy a vevő vásárolni, akkor nem fogja elfogadni, hogy nincsen, és majd valamikor lesz. Ebből a szempontból szintén jó lehet a bejáratott partner. Ha teszem azt a MacBolt.hu vidéken nyitna boltot, akkor az a bolt tele lenne JBL termékekkel, Apple kiegészítőkkel, és legalább iMac, MacBook és MacBook Pro modellek is lennének raktáron, meg talán 1-2 Apple Cinema Display is. Emellett minden iPodból egy-két darab.

Ez több okból is fontos dolog: egyrészt a raktárkészlet vonzó, másrészt a határozott raktárkészlet a bolt erejét is szimbolizálja.

A kritikus dolog a bérleti díj és az alkalmazott állomány. Egészséges helyzetben legalább négy alkalmazott praktikus lehet. Ez vidéken nehezen kitermelhető anyagi igényt jelent, tehát két lehetőség van: vagy a fővárosi bolt profitja fedezi ennek a költségnek egy részét, mint össz-elszámolási tétel, vagy kevesebb alkalmazottal kell megoldani a feladatot.

Természetesen az alkalmazottakat nagyon szigorú kritériumok szerint kell válogatni. Az nem hiteles, ha probléma esetén rögtön a fővárosi boltnak kell segíteni - bár az is tény, hogy az iChat új képességei révén ez gond nélkül megoldható. Én erre a problémára rendszeres képzést tartanék szükségesnek, ahol egyrészt felmerülő kérdések kerülnének megválaszolásra, másrészt az Apple Sales Training filozófiájára, de IQ-ban kicsit igényesebb módon lehetne kereskedelmi helyzeteket vizionálni, és megoldani. Vagyis milyen kérdésre mit és hogyan válaszoljunk, mennyire mélyüljünk bele dolgokba, kivel hogyan kommunikáljunk, milyen határokat tartsunk.

Magyarországon továbbá kiemelten fontos dolog a finanszírozási megoldások felmutatása. Vidéki céges vásárlókat meghódítani abszolút nem egyszerű. A cégek mindenkinél érzékenyebbek az új és a legnagyobbnál kisebb boltokra. Néhol kimondottan azért nem működnek együtt a helyi cégek helyi cégekkel, hogy nehogy egy helyi cégnek túl jól menjen. Ebből a szempontból eleve előnyös, ha egy hálózat részének tűnő vagy éppen azt képező bolt van jelen a piacon, amelyik ráadásul rugalmas megoldásokat kínál minden területre. A cégek számára roppant előnyös a lízing lehetősége, és a lízing végén kedvező beszámítási opciókkal további vásárlásokat és hosszú távú partnerséget lehet garantálni. Arról az előnyről nem is beszélve, hogy az olcsó használt számítógépek a piac egy alsóbb anyagi helyzetű szegmensét is megmozgathatják. (Emellett hasznos lehet egyébként a fővárosi boltból felszabaduló használt termékeket is a vidéki boltba koncentrálni, hogy a kevésbé tőkeerősebb régiókban is eladások generálódjanak akár ilyen módon is.)

A finanszírozási megoldásoknak nagy jelentősége van a magán felhasználók számára is. Akár arról van szó, hogy nem elég tőkeerős a vásárló, hogy egyszerre fizesse ki a számítógépet, akár arról, hogy a részletfizetés révén nála maradó tőkét addig is tudja forgatni, sokkal jobbak az esélyei a boltnak, ha kész megoldással rendelkezik részletfizetési igényekre. Ezen a téren célszerű lehet országos finanszírozási partner helyett egy helyi partnerrel megegyezni. Fővárosi bolti tapasztalat, hogy egy kis hitelcég, amelyik rugalmasabb és személyesebb, sokkal szimpatikusabb a vásárlók számára, mint egy olyan bank, aki sok dokumentumot kér, és mondjuk csak interneten vagy faxon keresztül érhetők el, és képesek úgy visszamondani egy hitelkérelmet, hogy azt bővebben indokolnák.*

A nyitással kapcsolatosan mindenképpen szükséges olyan téren előkészítés, hogy például a finanszírozási partnert ki kell választani, és akár a fővárosi mintára kész képleteket kidolgozni az ügyfél lehetséges igényei szerint. (A nálunk működő képet többféle kezdőrészlettel és futamidővel működik, és az üzletkötő személyesen keresi fel a boltot az ügyféllel egyeztetett időben, így minden egyszerre intézhető.)

Praktikus lehet menet közben kiképezni egy-két új alkalmazottat, mint lehetséges tartalék, illetve az ügyfélkör bővülésével olyan extra szolgáltatásokat bevezetni, mint például élő iChat támogatás és távbemutató - ha például az ügyfélnek a géppel kapcsolatosan a vásárlás után valami kérdése merül fel, akkor az agyhalott és többnyire eredménytelen telefonos támogatás helyett internet alapon, élőben lehessen neki segédkezni.

Mivel vidéken általában csak egy-két csírája van az Apple kultúrának, a bolt részéről szükség van arra, hogy amolyan zászlóshajóként felkeressen lehetséges célterületeket - iskolákat, meghatározott intézményeket -, és bemutatókkal hívja fel magára és a termékekre a figyelmet. Erre a célra megint csak szükség van jól felkészült, de mindenképpen helyi szakemberre, aki ismeri a lehetőségeket és igényeket helyi szinten, illetve megfelelő módon tud kommunikálni a helyi közönséggel. (Többek között ez is indokolja a nagyobb létszámot, mint mondjuk két fő.)

Fontos, hogy ha a cégnek összességében nyeresége származik, és a kedvezőbb adózás miatt jótékonyságra szánja magát, akkor akár tárgyi eszközzel (Mac, iPod) olyan piacokat lepjen meg, amelyiken később pozíciókat szerezhet. A dolgozók adó 1%-át is praktikus olyan helyre ajánlani - például iskolák alapítványának -, ahol az valamit megalapozhat. Ezek apró dolgok, de célirányosan eredményesek lehetnek. (Az iskolák alapítványai többnyire kiemelten közhasznú tevékenységet folytatnak, vagyis a támogatásuk 150%-os adókedvezményt jelent az ajándék értékében. Ezzel a cég csökkenti az adóalapját, és gyakorlatilag reklámot vásárol az adóból.**)

Ami biztos, hogy az első 12-14 hónapban a bolt szinte biztosan veszteséges lesz (nyilván lesz egy-két hónap, amikor nem tipikusan január, február, esetleg június), és ennek általában negatív hatása van. Az évek alatt több vidéki partnerrel dolgoztam együtt, de egyikük sem volt elég kitartó. Mindenki lelkesen indult, és aztán 6-8 veszteséges hónap után inkább kiszálltak. Ebből a szempontból hasznos lehet, ha az alkalmazottak nincsenek tisztában az anyagi eredményekkel, és persze fontos, hogy a lelkesedés ne csökkenjen: a bolt folyamatosan kapja meg a legújabb termékeket, és legyen koronagyémántként kezelve.

Érdekes terület a helyi médiával való viszony építése. Ez az internet korában talán nem olyan jelentős, mint pár éve, de a helyi médiának egy vidéki bolt életében talán mégis van jelentősége. Emiatt aztán eleve célszerű lehet folyamatos jó kapcsolatot ápolni újságokkal, újságírókkal - meghívni őket, ha valami újdonságot lehet bemutatni, akár teszt lehetőséget kínálni. A hangsúly a folyamatos kapcsolaton van: a nyomtatott sajtóból egy olyan kör is elérhető, amelyik egyébként nem biztos, hogy hallana a boltról, vagy rátalálna az interneten.

Totál szerencsétlen dolog viszont valamivel együtt csinálni egy Apple üzletet. Elfogadom, hogy egy önálló vidéki boltnak másképp nem megy, csak ha grafikai stúdió vagy hangszerbolt mellett csinálja az Apple-t. Sajnos az Apple világban a kicsi haszonkulcsok a jellemzőek, és ha sikerül is eladni, nem a busásabb hasznot jelentő MacBook Pro és Mac Pro termékek fogynak.

Ennek ellenére szerintem mindenképpen kerülendő a dolog. Az Apple megfelelő képviselete nem egy, hanem több teljes embert igényel.

* Elgondolkodtató lehet megfelelő tőkecsoporttal egy finanszírozási cég alapítását megfontolni. Az Apple Financial Services például maga végzi az Apple termékek lízingjét, vagyis a lízing profitja is cégen belül marad. Ráadásul az ügyfélnek sem kell külső megoldásokkal foglalkozni, mindent egy helyen, egy cégtől kap meg. (Természetesen a banki tevékenység Magyarországon külön szabályozás alá esik, amit én nem ismerek, így erről a témáról további kutatómunka szükségeltetik.)

** Ez ügyben persze meg kell ismerni az összes jogszabályi hátteret. Felületes voltam, de amikor kiemelten közhasznú alapítványokat támogattam, arról kaptam igazolást, és leírhattam az adóalapomból a dolgot.

Péntek reggeli ébredés; visszatérés egy régi-régi MacBook Pro 17”-re

Fri, 23 Nov 2007 23:48:28 +0100

Szerdán jó lett volna aludni… - ezt a következtetést vontam le magamban ma reggel, amikor is megpróbáltam felkelni. Tegnap éjjel sikerült szűk öt órát beletenni az éjszakába, előtte kellemesen hosszas üzleti beszélgetéseket folytattam két befutott ügyféllel, akik igen nagy jómódnak örvendenek. Szeretek nálam okosabb emberekkel beszélgetni, mindig újfajta nézőpontokra világítanak rá.

A péntek reggel azt az érzéskört idézte fel, mint amikor reggel úgy ébred az ember, mintha még csak akkortájt feküdt volna le. Néha előfordul az ilyen, amikor az ember olyasmit álmodik, ami alvással kapcsolatos, és reggel fáradtabb, mint amikor álomra hajtotta a fejét. Nos, ilyen hangulatban indult a reggel. Annak azért örültem, hogy nem a korábbi vonatra kértem jegyet, mert ha egy órával korábban kell felkelnem, akkor akut szívmegállással bojkottálom a napot. (Mostanság amúgy azért szoktam korábban kelni egy órával, mert reggel szoktam látni egy igen vonzó lányt, akivel nem egyszer találkozott a tekintetünk, és még mosolygott is. Kedves.)

A boltba érve több régi kedves ügyfél jött be, hogy feldobja a
napot, és megnézze az új helységet, ami persze még mindig
béta állapotban van, de azért már alakulgat. Jöttek iTunes kártyák
is, amik további vevőket csődítettek be, remek volt a hangulat.
Nagyon sokat számít szerintem munka közben, hogy milyen a
hangulat, és egy kisebb társaságban alapvetően jobb.

A nap érdekessége az volt, hogy van a környéken egy ingyenes
wifi hálózat, amire az iMac és minden MacBook felment, de a
MacBook Pro nem. Úgyhogy nekem továbbra is 3G-n kell
nyomulnom, miközben az iMac még le is lett frissítve az ingyen
hálózaton… A mostani gépem egyébként egy újabb lépcső
visszafelé: egy MacBook Pro 17" 2,16 GHz Intel Core Duo.
Reális ára 360.000 forint, ennyiért számítottam be, ennyiért
fogom továbbadni is, de most még azért használatom egy-két hétig. Néhány hete összecsomagoltam a 2,4 GHz-es csúcs HD-s CTO-mat egy ügyfélnek, és egy 2,33 GHz-es gépre nyergeltem át, ami fantasztikus volt: finom billentyűzettel, és semmivel nem volt lassabb, mint a 2,4-es. Ez a Core Duo azért egy fokkal szerényebben teljesít, ráadásul a 2 GB memória nekem kevés, és ezt is érezni rajta, na meg persze a szokásos sípoló hang is adott, ami a Core Duo-s Apple mobil számítógépek egyik remek vonása volt… De a 17" alap. :) Képtelen lennék ennél a fantasztikus méretnél kisebb gépet használni. Kényelmesen elfér rajta a kezem, meg lehet támaszkodni a gépeléshez, elférnek az ablakok. Szóval csak 17.

A péntek estét egy középső iMac eladásával zártam, ami Aperture alatt lesz majd használva. A szombattal kapcsolatosan nagy terveim vannak: rengeteget fogok aludni.

Szerda: még nem nyitva, de dolgozva :)

Wed, 21 Nov 2007 23:58:24 +0100

Szerdán tipikusan Egerben intézek technikai ügyeket, emiatt aztán ritkán kerül sor utazásra. A mai egy ilyen nap volt, mivel a költözködéssel kellett foglalatoskodni, illetve több ügyfél is számított a kiszolgálásra, amit nyilván nem utasíthatok el, hiszen az egész dolog az ügyfelekről szól. (Akik közt ma egyébként egy igen csinos hölgy is volt, mintegy alátámasztva az elméletet.)

Volt azonban egy olyan vonatkozása a napnak, amely nem
kellemes: a MÁV dolgozók egy jó része a 38 mellékvonal
bezárása miatt sztrájkolt. Hat órás sztrájkot hajtottak végre,
amit ezúttal én is támogattam, csakúgy, mint több megye
buszvezetői, orvosok, színházi dolgozók, tanárok és sokan
mások. Az élet azonban nem állhat meg… Reggel egy jó kis
taxizás keretében jutottam a fővárosba, ami nem kimondottan
volt olcsó… :) Persze ha belegondolok, engem nem ér kár,
csak a köcsög kormányt, hiszen az utóbbi négy évben mindig
szja befizető voltam. Az útiköltséget pedig leírom az adómból.
Vagyis ha a mozdonyvezetők sztrájkolnak a k* kormány miatt,
és nekem ez többletköltséget jelent, akkor annyival több
költségelszámolást iktatok majd be a könyvelésembe, és
annyival kevesebb adót fogok fizetni. Végső soron a kormány
fizet a saját bénasága miatt.

Ma egyébként igen durván zajlott a pakolás a boltban. Délelőtt
összeraktam két szekrényt, délután pedig már ügyfelek is
kezdtek érkezni. Emiatt aztán gyorsítottunk. Rengeteg dobozt
kellett kidobni, és ami szép, hogy a Ligetvárosnak nincsen hivatalos kukája… Volt egy kuka, amibe nem lehetett pakolni, mert le volt láncolva. Úgyhogy a biztonsági őr javaslatára zacskókba pakoltuk a dolgokat, és a kuka mellé raktuk őket.

Délutánra már a régi bolthoz hasonló, picit kaotikus megjelenés rajzolódott ki, és ez nagyban nem is változott az idővel, mivel iMac-eket voltam hivatott eladni. Kellemes volt: az egyik ügyfél a gyermekének vette a gépet karácsonyra, a másik ügyfél amolyan családi gépnek vette, és mindenkinek nagyon bejött a design, és persze az iPhone csodálat sem maradt el. :) Az eladás hangulata utánozhatatlan. Amikor nagyon kis viszonteladó voltam, imádtam megragadni ezeknek az eseményeknek a hangulatát. Aztán volt egy időszak, amikor már-már rutinná kezdett válni a dolog, de körülbelül tavaly tavasszal, amikor Timikének eladtam az első diák iBookot nulla forint haszonnal, ráéreztem, hogy ez sosem a pénzről szólt. A ragyogás a szemekben, a felfedezés élménye, a bizsergés, hogy valami újat ismerünk meg, ez a hangulat az, ami utánozhatatlanná teszi a pillanatokat. Ezt szeretem elsősorban.

És persze a csinos hölgy vásárlókat is. :)

Este belőttük a 3G internetet. Tökjó, hogy szinte azonnal
tudok válaszolni az e-mailekre, mert a vonaton is meg-
kapom őket. Ez tetszik. A hazaút előtt még postáztam a
mai rendeléseket a távolsági ügyfeleknek, aztán egyma-
gam elfoglaltam az IC-508 első osztályát. Mennyivel
olcsóbb, mint a taxi. :) Teljesen egyedül voltam a vagon-
ban végig. Igaz, durva késés volt, mert Hatvanban
mozdonyvezető váltás lett volna, de az új mozdonyvezető
vonata késett, emiatt mi is késve indultunk tovább…
Kalandos. 11-re csak hazaérek valahogy… :)

A költözés…

Wed, 21 Nov 2007 00:58:23 +0100

Vasárnap éjjel egyfajta optimista óda született meg a fejemben: végre egy fényes, szép, nagy, igazán saját boltba költözünk, szép bútorokat veszünk Timike tanácsait megfogadva, és berendezünk egy olyan boltot, amire fantasztikusan büszkék lehetünk. Az utóbbi időben kezdek picit paranoiás lenni, szóval lehet, hogy az írásban előfordulnak gyanakvó, összeesküvés elméletet vázoló gondolatok. Az örömóda ezúttal elmarad, pedig kitettünk magunkért.

Hétfőn korán reggel utaztam. Nyitás előtt bementem a Ligetvárosba, készpénzzel megszereztem a helyet, amit kinéztem, beköszöntem az Almáriumba is, ahol a főnökség örömmel konstatálta, hogy szomszédok leszünk. Ez a nap még a régi boltban zajlott. A félig lebontott akasztós polc és a kiürített vitrinek adtak némi komorságot a hangulatnak, mintha valami pusztulna, de ez a fejlődés velejárója. Kedveltem ezt a kis boltot a maga hibáival együtt is, remek hangulatú esték zajlottak ott, Timike bútorokat is tervezett, amik az életemben hirtelen jött lavina révén nem valósulnak meg, legalábbis ott nem. Pedig szépek voltak.

A délután remek volt, sorra jöttek a vevők. A bolt az utolsó napján szépet alakított. Persze ott már három főtől tömeg van, de azért mindenki örült az új Mac-jének. Az egyik vevő egy MacBook Pro-t vásárolt, a másik vevő, egy kedves lány egy használt MacBookot. Ők voltak az utolsó vevőim itt. Vidámság járta át az eladásokat, erőltettem picit a humoromat, ahogyan kell… :) Aztán bezártam, és elkezdtük a pakolást. Szerencsére volt baráti segítség, úgyhogy nem egyedül kellett megbirkóznom a dologgal. Az első forduló után kiautóztunk az Ikeába, hogy bútorokat vásároljunk. Jó lett volna segítség a választásban, de nem akartam erőltetni a dolgot, megtanultam, mikor kell lekopni egy lányról, még ha ez most nyers szakmai dolog is.

Hármasban vágtunk neki a bútorvásárlásnak. Viszonylag aprólékosan figyelembe vettünk minden szempontot, majd egy kisebb vagyont költöttünk el az új bolt első bútoraira. A dolog nem ment bonyodalom mentesen. Elsőre nem fért be az autóba minden, így én hátramaradtam, a srácok pedig lerakták az első adag bútort.

Nem jó így hátramaradni. Túl sok gondolat kerül a fejembe
ilyenkor. Volt bennem egyfajta lelkesedés, de ezt magamra
erőltettem, mert most nagyon nem hiányzott a költözés.
Tudtam, hogy hamar elérkezik ez az idő, de mégis olyan
hirtelen volt. Persze olykor a kényszerhelyzetek hozzák a
legjobb eredményeket, de most nem éreztem ennek a
helyzetnek az előnyös oldalait. Ültem a hidegben Budaörsön,
és hamar kiderült, hogy a bútorok nem fognak beférni az
autóba. Taxit kellett hívni, aki nem kimondottan volt jófej,
de leszállítottuk a dolgokat az új boltba. Az éjjel még öt kört
tettünk autóval, hordtuk át az árukat a régi helyről az új
üzletbe. (Hivatalosan egyébként az online bolt irodájáról,
ügynökségéről van szó, de ez csak technikai részlet.)

A hangulat jó volt. Lelkesedés, tervezgetés. Az egyik
visszasétálásnál átment előttem egy fekete macska, de nem
vagyok babonás típus. :) Még az éjjel nekiláttunk bútorokat
építeni. Ennek az volt az előnye, hogy másnapra gyakorlatilag félkész állapotba került a bolt. Még mindig olyan volt, mint egy menekülttábor, de legalább bútorozva. Hajnal fél hatig dolgoztunk… Mi ez, ha nem odaadás? Kezdtem barátkozni a gondolattal, hogy a végén egész kellemes arculatú boltot csinálunk.

A régi boltban aludtam, ahol igencsak hideg volt. Körülbelül három perc kellett a ledőléstől a mély álomig. Reggel az iPhone ébresztett, iratokat kellett rendeznem és kidobálni csomó régi dokumentumot. Alapvetően az utolsó cuccokat gyűjtöttem össze a költözéshez. Reggel még az ágyból használtam kicsit az internetet - ez azért nem túl idilli, mert a MacBook Pro ilyenkor fagyos… Elkészítettem a weblapra az elérhetőségi adatokat az ügyfeleink számára. Csináltam menő kis térképet is, hogy mindenki megtaláljon. Jöttek a gratuláló levelek az új bolthoz… :)

Délután az új hely további csinosításával foglalkoztunk: polcok születtek, vettünk nyomtatót, egyre jobb formába került az egész dolog. Aztán egyszer csak jött a váratlan csapás: az a lány, akinél tegnap aláírtam a szerződést, most közölte, hogy etikátlan, hogy a konkurencia mellé költözünk, így a szerződést egyelőre nem írják alá, amíg nem tisztázzuk a helyzetet.

Konkurencia? Van egy Apple szerviz mellettünk, mi nem vagyunk Apple szerviz. Máris telefonált a HDSYS illetékes hatalma… Nem igazán értettem, hogy mi a probléma, mivel egy január 3-án kelt viszonteladói hírlevélből kiderül, hogy az Almárium Pro Kft csak szerviz, termékeladással nem foglalkozik. Így aztán nincsen szó arról, hogy nem férünk meg egymás mellett, hiszen én nem fogom kicsavarni a Qwerty ügyfelek kezéből a hibás MacBook akkut, hogy hadd cseréljem ki én…

A beszélgetés hosszas volt, és kiderült, hogy nem is az a gond, hogy két Apple viszonteladó kerül egymás mellé, hiszen erről nincsen szó - nyilván ha így lett volna, nem költözök ide. Kinek az érdeke lenne az? A baj az, hogy az Apple szerviz nem lehet egy Apple viszonteladó közelében. Miért is? - dobtam be az evidens kérdést. Nekem a szerviz közelsége teljesen jó, mert nem kell egy kilométert sétálni, ha le akarok adni egy hibás gépet vagy egy rossz akkut. Ráadásul az ügyfelek rögtön megköthetik a garancia hosszabbítási szerződést helyben, ami király dolog lenne.

A vád az, hogy ezzel én elhalászom más viszonteladók vásárlóit. Tudniillik a Mac-ek nagyon gyakran meghibásodnak, és emiatt tömegek járnak szervizbe, és senki nem a viszonteladójához viszi a rossz gépet, mint nálam, hanem mindenki rögtön a szervizbe megy vele, és ha már ott van, akkor tuti vesz majd másik gépet, ha már van egy viszonteladó a közelben.

A dolog agyrém szerintem. Ennyi erővel zárjuk be a plázákban lévő Apple boltokat is, mert lehet, hogy egy Qwerty ügyfél meglátja az iStyle-t a West Endben, és inkább ott fog vásárolni. Az nem lenne szép dolog…

Másrészt mennyi Mac hibásodik meg összesen? Kevesebb, mint 1,5%. Az itthon eladott gépek közül ráadásul nem mind tartozik az Almáriumhoz, hiszen a három legnagyobb viszonteladó saját szervizzel is rendelkezik… Kvázi az a probléma, hogy a hazai Apple eladások 25%-ának a kevesebb mint 1,5%-a a számítógépe szervizbe szállítása közben vizuálisan érzékelhet egy másik Apple boltot, és ez potenciálisan arra serkenti, hogy eddigi viszonteladója iránti lojalitását feladva rögtön nálam költekezzen.

Csak egy ólomdarab hiányzik abból az agyból, amibe a fenti gondolat bevillant… Szerintem eléggé mű dologról van szó, hogyan csináljunk a semmiből ügyet, és hátráltassuk egy feltörekvő viszonteladó munkáját.

Néha komolyan azt érzem, hogy minek szarakodni? Szeretem ugyan a munkámat, de több és több olyan árnyoldala alakul ki, amik megkérdőjelezik, hogy érdemes-e az áldozat vállalás. Furcsa dolog ez a hazai Apple képviselet. Egy márkaképviseletnek általában az az érdeke, hogy több és több terméket adjon el. Ez az Apple esetében másképp van. Itt nekem kell lekötelezve érezni magam, hogy elkölthetek egy hónapban 20 millió forintot…

Az enyhén erőltetett lelkesedés már kezdett őszinte lelkesedéssé válni, ahogy láttam az új bolt tisztulását, a hangulatos téglaépületeket az egykori remizben. De a kedd délután csodásan kettétörte a dolgot. A karácsonyi szezont természetesen itt fogjuk lebonyolítani, de ha nem sikerül javítani a helyzeten, akkor a szerződés megkötése kérdéses, vagyis január 1-től mehetünk, amerre látunk. Köszönjük az ITM CE Kft-nek a közbenjárást! Egy másik cég menedzserével beszéltem erről, aki amúgy döbbenetesnek vélte, hogy ilyesmi előfordulhat: valaki leszól fentről, hogy mi hogy legyen. Érdekes dolog, az biztos.

Nyilván nem korrekt részemről az ilyen nyilvános kitálalás, de nem érdekel a korrektség, ha azokról kell nyilatkozni, akikről most szót ejtettem. Nem fogok siránkozni, és nem fogom feladni sem a dolgot, értek én is az inkorrekt módszerekhez, még ha nem is szeretem használni őket, de komolyan erre van szükség? Egy magát vezérképviseletnek nevező cégnek nem támogatni kellene a viszonteladóit inkább ahelyett, hogy akadályokat görget az útjukba? Nem azért nehéz eladni itthon Mac-et, mert drága, vagy mert szűk a piac, hanem mert ilyen cég áll a hátterében. Ezzel az energiával írhatnának például magyar leírásokat a termékekhez, hogy ne törvénytelenül hozzák őket forgalomba…

Estére befejeztük a polcokat, kedden délután már pár MacBookot is eladtam
az új helyen, egy Go+Play szólt az iPodommal. A vásárlók mindig lelkesítőek.
Egyedül az ügyfeleim miatt nem hagyom a fenébe az Apple eladást a
körülmények tekintetében. Nem kívánja semelyik tagom ezt a döcögős,
nyögdécselős stílust. Hol azért kell aggódni, hogy kiér-e időben a szállít-
mány a raktárból, hol pedig azért, hogy nehogy túl sok dolgot vegyek raktár-
ra, mert akkor túllépem a megengedett limitemet… És most egy képtelen in-
dok nyomán még arra is fel kell készülnöm, hogy akár másfél hónap múlva
újból költözhetek a csodás új boltból.

A költözés persze sikeres volt, szép lesz az új bolt és fényes. A környék tetszik, a téglaépületek hangulatosak, mindig van parkoló… csak hát, az értelmetlen gátak némileg letörik a lelkesedést.

iBook gyilkolás a hétvégén.

Sun, 18 Nov 2007 22:30:12 +0100

A hétvégén roppant tartalmasan telt: iBookokat kellett helyrehoznom. Mindkettőt én öltem meg persze, illetve a Mac OS X telepítés vagy frissítés.

A heti balszerencse sorozat szinte már biztos folytatása volt a szombat: egy iBook G4 12" utolsó előtti modellre kellett Leopárdot telepítenem. Tigris volt rajta, magyarítással. A magyarítás rossz. Olyan dolgokat is átnevez, amit nem lenne szabad, mert a rendszer nem találja. Például az AirPort hálózati felületet a gép beépített Ethernetnek érzékelte, és kommunikációs hiba lépett fel, semmi nem működött. Vicces volt, hogy az én DHCP-s nyitott AirPort hálózatomra az iBook PPPoE-n keresztül akart felcsatlakozni… Totál zavar. Leszedtem a Tier3Language tiltást:
sudo rm /var/db/.AppleTier3Language

Majd szépen feltelepítettem a Leopárdot. Olvastam a kékhalálról… Sosem fordult elő velem. Felment a Leopárd az iBookra, és bizony az indítás után csak a kékség volt látható. Én hibáztam, figyelmetlen voltam, és bár minden magyarítás el lett távolítva (előzetesen a Delocalizerrel, majd a Terminal paranccsal), de a magyar nyelv volt felül, és ha így van, akkor a rendszer meghal. Nem is lenne ez baj, csakhogy az iBookba az Apple olyan kis méretű lemezeket rakott mindig, hogy már külön gyártósorokat kellett feléleszteni, mert a piacon alig voltak olyan pici lemezek - így aztán hely nem volt. Az újratelepítéshez a rendszer 5,9 GB szabad helyet akart, volt 5,3… Annyi esze nincsen a rendszernek, hogy mivel a System mappát írja felül, nem lesz 5,9 GB helyigénye… Jött a szívás.

TargetDisk módban újraindítottam a
gépet, letöröltem bizonyos fájlokat és
a System mappát is. 6,6 GB hely lett.
Kivettem a nyomtató meghajtókat, az
X11-et és az ázsiai nyelveket, de a
hely még mindig nem volt elég. Újból
TargetDisk… persze ilyenkor mindig
elindítottam a gépet először a telepítő
lemezről is, hogy jó sokáig tartson a
dolog. Az ügyfélnek negyven percet
mondtam, végül 4 óra lett a dologból…

A művelet végére működött az iBook, Leopárd került rá, nekem pedig volt egy Apple anyázós délutánom… Értem én, hogy nem vagyunk nagy piac, de ha kiadunk egy operációs rendszert, nem kellene minden beállítással tesztelni? Egy Apple szintű cég nem tudja elküldeni a bétát legalább az ITM CE Kft-nek, hogy "srácok, nézzetek már rá!"…? Mennyire gáz, hogy a magyar nyelvtől így széthal az egész? És ha nem lenne a közelben még egy Mac? Ha mondjuk egy vidéki vevő futna bele ebbe a problémába, akitől csak 100 kilométerre van segítség? Komolyan gáz. Eléggé dühös voltam. Az ügyfél persze elégedett lett a végére, és nyilván ez a lényeg, de akkor is…

Bencének pedig szóltam előre a balszerencse sorozatról. Hétfő este óta gyakorlatilag csak rossz történt - egy-két kivételtől eltekintve persze, de a rossz van túlsúlyban. Ennek ellenére most kért meg, hogy hozzam rendbe az iBook G3-asa rendszerét. Sajnos arra is került magyarítás, ami ugyan már le lett törölve, de a tiltás rajta maradt (.AppleTier3Language). Letöröltem. A rendszer működött. Neki még 10.4 volt a gépén, a legelső Tigris a maga hibáival - például a DVD Player menetrend szerinti kilépéseivel. Leszedtük a frissítéseket egészen 10.4.11-ig, ami mostanság jelent meg. A gép többé nem indult el. Bejött a szürke képernyő, megjelent az alma, alatta a kis forgó bigyó, de semmi több…

Sokféle lehetőséggel próbálkoztam: a hibaüzenet
a Disk Utility-ben mindig ugyanaz volt: Invalid leaf
count. Vagyis fájlrendszeri hiba keletkezett.
TargetDisk módban kijavítottam, ellenőriztem,
indítottam, de semmi. Újból megnéztem, a hiba-
üzenet ugyanaz volt. Szeretem, amikor egy
frissítés így elrontja a rendszert… Persze lehet,
hogy itt is valami magyarítási maradvány okozza
a gondot, de picit furcsa, hogy akárhányszor
indítom a gépet, ő maga okoz fájlrendszeri hibát.

Ezzel a gonddal nem sikerült késő éjszakáig
megküzdenem, szóval keresnem kell egy Tigris
telepítő lemezt. Konkrétan négy volt, most egy
sincs… Kölcsön lett adva, és senki nem adta
vissza. Pedig milyen jól jönne ilyen helyzetek-
ben… Egyelőre nem tudom, hogy ezen a téren mi a megoldás: rendszer csak PowerPC-s gépről lehet TargetDisk módban arra a gépre tenni, és csak Tigrist, mert a Leopárdot a G3 már nem bírja el.

Azért poénos, hogy két olyan gép döglik rommá, amire magyarítás volt telepítve. Az egyikre a nem hivatalos, a másikra a teljesen hivatalos. Komolyan nem fogok elvállalni frissítéseket és műszaki támogatást olyan gépeken, amelyikre magyarítás van felrakva. A szombati iBook esetében egész egyszerűen megőrjítette a magyarítás a hálózati dolgokat, a vasárnapi gépnél meg ki tudja, hogy milyen hibát idézett elő… Gáz.

A 3G

Sat, 17 Nov 2007 22:30:56 +0100

Régóta akartam 3G internetet magamnak, főként hogy a vonaton tudjak e-maileket letölteni és azokra válaszolni, illetve morogni, amiért ott csak GPRS sebességgel megy a szolgáltatás. Most viszont, hogy költözni fog a MacBolt.hu, lesz egy időszak, amikor tuti nem lesz internet kapcsolatom az új helyen, és erre az időre kell egy mobil megoldás. Pár hónapja egy szélhámos segítségével hozzájutottam egy relatíve olcsó Option 3G modemhez, amely a MacBook Pro ExpressCard/34 foglalatába illeszkedik, és a T-Mobile hálózatával használható. (Az eladó szerint persze minden mással működik, de a Vodafone-os kártyát nem látta az eszköz, mivel a T-Mobile ezt a kártyát igen drágán, vagy szolgáltatás mellé olcsón adja, de saját logóval és web’n’walk márkajellel látja el.)

A T-Mobile-nál vásárolni fura élmény. A felvételnél
vélhetőleg alapkövetelmény, hogy akár egy modell-
versenyen is megállja a helyét a leány, aki ott
dolgozik. Mintha ezzel próbálnák szépíteni, hogy
30 percnél rövidebb várakozási idővel képtelenség
eredményt elérni. Valaha voltam amúgy Westel
előfizető, de nem élveztem a dolgot. Tipikusan az
a cég volt a Westel, akinek az ügyfél addig volt
fontos, amíg megszerzi, utána már nem. A kivetítőn
most is olyan reklámok futottak, hogy Microsoft szoftvereket a T-Com-tól, és hasonlók… Ráadásul a vezetékes telefon előnyeit reklámozták egy mobiltelefonos üzletben…

A várakozásnak az is furcsasága volt, hogy aki telefont akart venni, azt előbb szólították, mint engem, aki csak egy szimpla Dominó kártyáért állt sorba… Ennek annyi előnye volt, hogy én a legszínvonalasabb leányhoz kerültem, akit Adriennek hívnak, és igen lelkesen vezetett be a 3G internet rejtelmeibe. Szeretek csajoktól vásárolni, pláne ha vidámak. Ő ráadásul felkészült is volt, ami valamelyest előny. Belőtte a kártyámat, rátöltötte a pénzt, adott számlát a nevemre, megcsodálta az aláírásomat, én megbámultam a popsiját - igen karcsú dereka volt, ami jóleső látványt nyújtott a szeles szombat délelőtt során -, igyekeztem jófej vevő lenni, aztán hazasétáltam.

Az “egyszerűen csak működik” szlogen ebben
az esetben nem felelt meg a valóságnak. Az
istennek nem akart működni… Iszonyú vicces
a dolog: sehol az interneten nem találtam leírást
arról, hogy hogyan kellene beállítani a cuccot…
A System Preferences érzékelte a bedugott
eszközt, de hiányolta a csatlakozási adatokat,
így sosem tudott felcsatlakozni. Gyanús volt,
hogy nem kért PIN kódot. Letöltöttem az Option
saját szoftverét, aminek a legújabb verziója indí-
táskor azonnal váratlanul kilépett, a régi verziója
elindult, de a No Card Found üzenet sejttette,
hogy nem lesz sikeres a próbálkozás…

Nagyjából két óra szenvedés után ötlött eszembe, hogy van ám egy kedves német cég, akik mindig küldenek hírlevelet a MacMagazinnak az újdonságaikról: NovaMedia.de. Nos hát, nekik van egy launch2net nevű, kissé igénytelen ikonnal ellátott szoftverük, amelyik arcátlanul drága a maga 75 eurós árával, de van kipróbálható demója. Adtam neki egy esélyt. A launch2net elindult, konfigurálta a kártyát… erővel, vagy nem tudom hogy, kért PIN kódot, és körülbelül 20 másodperc alatt rajta volt a 3G hálózaton… Szép. :)

Mondjuk reméltem, hogy a további költségeket el tudom kerülni, de persze nem. Valahogyan hozzá kell jutnom a launch2net-hez, ha használni akarom a kártyát, mert nem nagyon van kedvem görcsölni vele. A gond csak az, hogy a novamedia.de oldala valamiért azt mondja, hogy a hitelkártyámon szereplő név nem egyezik meg a megadott névvel… Az ó betűvel van baja, de ha ó-at írok, az sem jó… A heti balszerencse sorozat tehát itt is folytatódott, bár félmegoldás van, valahonnan összekukázom a szükséges szoftvert. Remélhetőleg a bolt költözés előtt lesz megoldás, mert nem szeretnék kölcsön WiFi-vel e-mailezni… az kicsit snassz… :)

http://www.novamedia.de/e_pages/e_produkte_mac_l2n.html